Terka édesanyja mosolyogva sandított öt éves kislánya felé. Kezdte megszokni a látványt, de még mindig meglepődött rajta. Terka sose volt oda a házimunkáért, a csirkéket meg csak sülve szerette. Most meg…

Három hete kezdődött. Terka máskor veszekedett volna vele, hogy "hagyja a csirkéket, úgyis megesszük őket, minek pazarolni rá az időt" vagy, hogy "inkább édesanyja az alatt is vele játszana". Mintha nem is ugyanaz a gyerek lenne. Terka megkérte édesanyját, hadd etesse a csirkéket, majd azt is, hogy hadd itassa meg őket, aztán a tojásszedésben is segített, sőt minden nap friss fűvel etette őket. Bár ez utóbbi kissé fura volt. Terka minden dolgával - etetéssel, itatással, tojásszedéssel - bement a tyúkólba, de amikor a füvet adta, akkor a kerítéstől tisztes távolságra leguggolt, és olyan távolságra tette a gyomot, hogy a csirkék nyakukat kinyújtva épp csak elérjék a füvet. Fejüket egy-egy résen kidugták, és így ízlelgették a finom falatokért. Édesanyja hiába mondta, hogy csak egyszerűen dobja be a gazt, kislánya mintha meg sem hallotta volna.

Egy reggel azonban Terka a szokásosnál is korábban kelt fel. Szülei már éppen indulóban voltak, s meglepetten kérdezték, miért nem fekszik vissza még? Terka azonban engedélyt kért, hadd menjen ma hamarabb a tojásokért. Édesanyja bólogatott úgy gondolván, hogy a kicsi lánya úgyis hamar visszafekszik majd, mint mindig. Terka azonban alig várta, hogy szülei a kertben eltűnjenek, ahol a nagy meleg miatt korábban kezdtek, hogy a hőség beállta előtt befejezzék a munkálatokat. Terka élete leggyorsabb öltözését vitte véghez, majd halkan leosont, nehogy nagyobbik tesóját felébressze. Megkereste édesapja baltáját, majd füvet szedett. A csirkék buta tekintettel néztek Terkára, de meg se nyikkantak. Már felismerték őt, s nem féltek tőle. Már nem húzódtak el. Csupán ugrabugrálással és gyors futással mentek a kerítés réseihez, ahol kidugdosták fejüket várván a frissen leszedett fűre. Azonban Terka aznap nem csupán etetett.

Terka szülei elégedetten, de fáradtan indultak felfelé a házhoz. Boldogok voltak, hogy új házuk fala egyre magasabb. Arcukról patakokban folyt a víz, de a sikerélmény hangulatukon igen nagyot dobott.

Egyszer csak Terka édesanyja arcára fagyott a mosoly. Meglepődött, majd férjének kezébe kapaszkodva elhűlve nézte a látványt. Három csirke fej nélkül dőlt a kerítésen belül, fejük pedig kint árválkodott. Terka meglepetten nézett édesanyja ijedt arcára.

- Terka, mit tettél? – kérdezte édesanyja.

- Gondoltam, segítek! Szerettem volna sült csirkét enni!

Édesapja gondolkodóba esett, majd halkan megszólalt:

- Hogy csináltad, Terka? Hogy az első sikerült, de a többi?!

- Már ismertek engem, s nem féltek tőlem. Kidugták a nyakukat, én meg lecsaptam. Aztán szétrebbentek. De olyan buták, apa, utána szépen beszéltem hozzájuk, még a tojást is összeszedtem, meg is simogattam a pettyest, és megint kinyújtották a nyakukat. Újra lecsaptam. Aztán megint szétrebbentek. Megetettem őket, megitattam őket, szépen beszéltem hozzájuk, és újra lecsaptam, de elfáradtam, és három elég, nem? Édesapa, te azt mondtad, hogy az okos ember más hibájából tanul, a bolond a magáéból sem. A csirkék tényleg buták.

A két szülő értetlenül nézett egymásra.

- Mama, akkor lesz ma sült csirke?

Ez csupán egy kitalált történet. De akár lehet tanulságos is. Mi magunk is olyan könnyen megvezethetőek vagyunk, mint a ketrecben lévő csirkék, akik szinte önállóan ajánlkoztak fel. A bűn, amelyet meghagyunk életünkben, az előbb-utóbb elvakít. Először látjuk, és idegesít. Aztán persze próbálunk nem tudomást venni róla. Sőt, lassan megszokjuk, és lassan már hiányoljuk is, ha nincs. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a másik sem jobb. Igyekszünk úgy tenni, mintha a mi kezünk tiszta lenne. És ha meglátjuk embertársunkat, hogy bűnének mi lett a következménye, az sem elég ok, hogy szabadulni vágyjunk fölösleges terhünktől, a bűntől. Jó lenne, ha nem az utolsó pillanatban kapnánk a fejünkhöz, hanem időben megtalálnánk az egyetlen kivezető utat ebből a slamasztikából. Jézus Krisztus által van egyedül kiút!

"Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól." (1Jn 1:9)

M. Attiláné

Heti üzenet

Kincsesláda

Műsortábla

Híreink